Positano után 20-30km-re fekszik Ravello, az Amalfi-partvidék egyik gyöngyszeme. Ez a település azonban a tengertől kicsit távolabb, a domboldalban helyezkedik el. Ravello két kiemelt látnivalója a Villa Rufolo és a Villa Cimbrone, jómagam az utóbbiban jártam csak. A Villa Rufolo kertjében minden nyáron zenei fesztiválokat rendeznek, a leghíresebb a Wagner-fesztivál, mely idén június 21-től szeptember 20-ig tart. Ezt a fesztivált 1953 óta rendezik meg a városkában.
A Villa Cimbrone-t Ravello főterétől 10-15perc sétával érhetjük el, hosszú, kanyargós utcákon, miközben bepillantást nyerhetünk a helyiek életébe. https://www.youtube.com/watch?v=gf9OR4SLL3w (A videó első 3 percében előbb a főteret, majd a Villa Cimbrone-t látjuk, az utolsó rész pedig a Villa Rufolo-t mutatja be.)
Az első villa ezen a helyen a 11. században épült fel az Acconciajoco nemesi család számára, akik az épületnek a Villa Patrizia nevet adták. Évszázadokon át újabb és újabb családok birtokába került, ám 18–19. században pusztulásnak indult, majd elnéptelenedett. Mai formájának alapját Ernest William Becket-nek köszönheti, aki szeretett felesége halála után talált itt lelki nyugalomra. Az angol lord 1904-ben megvásárolta a telket és a romos állapotban lévő villát mai értekre átszámítva csupán 300fontért, és elhatározta, hogy Nicola Mansi helyi építész segítségével feltámasztja a birtokot. Annak ellenére, hogy megőriztek néhány korábbi kertépítészeti elemet, mint például a Fusco család idejéből származó központi sétányt, a birtokot a kor angolkert építészetének szabályai szerint alakították át.
Számos ismert ember pihent meg a villában és csodálatos kertjében, mint D.H. Lawrence, T.S. Eliot, Jean Piaget,Salvador Dali, Winston Churchill és Kent hercege. Greta Garbo és az ő akkori szeretője, a karmester Leopold Stokowski többször is időzött a villában a 1930-as években, Egy 1938-as látogatásukat egy emléktábla is őrzi.
A II.világhárorú után állami tulajdonba került és jó 10 év elhanyagoltság következett. Új tulajdonosokra 1960-ban lelt, a Vuilleumier család személyében, akik szép lassan újra felvirágoztatták. A villában ma egy hotelt üzemeltetnek, ékes példájaként, hogy lehetséges megfelelő mennyiségű szenvedéllyel, intelligenciával és a hatósággal való konstruktív kapcsolattal egy nemzeti örökséget magánkézben működtetni.
Aki nem teheti meg, hogy a hotelben töltsön pár napot, az se keseredjen el, mert a kert 7 euró ellenében megtekinthető.Biztosíthatok róla mindenkit, hogy a belépő megér minden centet.
A kert igen buja és sürgetve vezet minket a lélegzetelállató, már-már félelmetes kilátást nyújtó teraszra, ahonnan beláthatjuk az egész környéket. Az elénk táruló kilátásról azt tartják, hogy az egyik legszebb, hanem a legszebb egész Olaszországban. Lenyűgöző és egyben félelmetes az előttünk elterülő tájat ilyen magasból szemlélni. Bár nem vagyok tériszonyos, de azért nem igen mertem a korlátra támaszkodni.
Akit pedig anyagi lehetőségei nem korlátoznak és még nem házas, az akár itt ki is mondhatja a boldogító igent.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: