Vasárnap reggel a gyerekek húsvéti csomag helyett egy nagy csokitojást kapnak.
Az ünnepi ebéd előtt a családfő asztali áldást mond és megáld mindenkit egy olajfaággal a templomból hozott szentelt vízzel.
Előételként általában sonkát, sajtot és ehhez hasonlóakat esznek, sok nápolyi háznál van még “Casatiello” is, egy nagy fánkalakú, húsos-tojásos “kenyér”, mely borzasztóan laktató:D
Utána tészta és valamilyen főétel következik bárányból. Desszertként errefelé “Pastiera”-t esznek, egy édes ricottás süteményt.
A nap folyamán sok olasz család ellátogat egy szentmisére is. Én sem voltam kivétel ez alól, színhelyül a Duomo di Napoli ( hivatalos neve:Cattedrale di Santa Maria Assunta ) választottam, melyet sokan csak Cattedrale di San Gennaro-nak hívnak, azaz San Gennaro katedrálisnak.
Nápoly bővelkedik templomokban, egyes források szerint 448 történelmi temploma van, s ezzel a meghökkentő számmal a világ egyik legkatolikusabb városának rangját is kiérdemli.
San Gennaro nevéhez egy még ma is meglévő csoda kötődik: a „nápolyi vércsoda”.
Ez a jelenség abban áll, hogy a templomban őrzött, üvegtégelyben lévő „alvadt” vér időről időre folyékonnyá válik és láthatóan felbuzog. Két nagy ampullát Nápolyban őriznek.. Általában a május első vasárnapja előtti szombaton, szeptember 19-én és december 16-án történik a csoda, és mindhárom ünnepet követően nyolc napon át tart. Ezután a vér ismét „megalvad”.
A hagyomány szerint egy nápolyi asszony a mártír lefejezésekor felfogta annak vérét, s miután évekig magánál őrizte, végül átadta az ereklyét a nápolyi egyháznak.
A csoda első hiteles leírása 1389. augusztus 17-éről való. Nápoly népe a város fő patrónusaként tiszteli a vértanú püspököt, és a csoda bekövetkezését a következő hónapok kedvező vagy kedvezőtlen előjeleként értelmezik. A szent hatalmas kultuszáról érzékletes képet nyerhetünk Márai San Gennaro vére című könyvéből is.
Itt fekszik I. Lajos magyar király öccse, az 1345. szeptember 18-án Aversa-ban meggyilkolt Endre herceget, Nápolyi Johanna férje is.
A katedrális boltozatát Luca Giordano festette, aki arról volt híres, hogy rendkívül gyorsan dolgozott, ugyanis két kézzel festett egyszerre.
A templomban vannak furcsaságok. Az egyik kápolna például családi tulajdonban van és el is van zárva a nagyközönség elől.
A leggyönyörűbb kápolna szerintem az, ahol San Gennaro vérét és koponyacsontjait őrzik.
Ez a kápolna a nápolyi emberek tulajdona, így az idegenvezető, mint a templom alkalmazottja, nem tarthat körbevezetést, csak a bejárata előtt mondhatja el a tudnivalókat.
Húsvét hétfőn az itteniek általában elmennek ebédelni, piknikezni a barátaikkal vagy a családdal. Ha nem ezt teszik, akkor megtámadják a tengerparti szórakozóhelyeket, melyek déltől éjfélig árasztják az ibizai hangulatot.
Az idő csodálatos volt, így az utóbbi mellett döntöttünk, helyszínül az “Arenile” szolgált, mely akár 20000ember befogadására is képes. Az olaszokat a járasuk mellett könnyű felismerni arról, hogy mindenhol napszemüveget hordanak. Itt sem volt ez másként, az egész délután alatt senkit nem láttam napszemüveg nélkül mászkálni.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: